A honvédorvosok szerepe a repülő- és űrorvosi kutatásokban
12

Honvédorvosok tevékenysége az Interkozmosz programban 1975-1979

A VSZ keretein belül zajló tevékenység mellett, az űrélettudományi kutatások másik szála a nemzetközi Interkozmosz megállapodáshoz kapcsolódott. Magyarország 1967-ben írta alá az együttműködési szerződést. „A szocialista országok együttműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában” elnevezésű programot 1970-tól nevezték Interkozmosznak. A tagállamok orvosbiológiai kutatómunkáját a nemzetközi Interkozmosz Tanács Orvosbiológiai Állandó Munkacsoportja hangolta össze. Az egyes országok űrkutatási vezetői koordinációs értekezleteken vitatták meg és hagyták jóvá az ötéves terveiket. Az Interkozmosz ötéves tervek a VSZ ötéves terveivel szinkronban voltak. Az űrélettudományok területén dolgozó többi szocialista ország katonaorvosai is tagjai voltak a nemzetközi Interkozmosz szervezeteknek. A honvédorvosok először a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Űrkutatással Kapcsolatos Állandó Bizottsága Űrbiológiai és Űrorvosi Állandó Munkabizottságának tagjaként vettek részt, 1978-tól pedig a megalakuló Magyar Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsa Orvos-biológiai Szakbizottsága tagjaként. A szakbizottság bázisintézményének az Interkozmosz Tanács a ROVKI-t jelölte, itt koordinálták a hazai orvosbiológiai űrkutatásokat. A titkári teendőket kezdetben Dr. Hideg János orvos ezredes, később pedig Dr. Bognár László orvos ezredes látta el. Dr. Remes Péter orvos ezredes az Orvos-biológiai Szakbizottság tagja volt.

1975 és 1980 között két szekció működött: az elsőbe a korabeli elnevezés szerint a kozmikus fiziológiai kutatások tartoztak. Ebben az időszakban itt az első fő téma a „Biológiai vizsgálatok az űrrepülések során” címet viselte. Ebből a célból külön műholdakat bocsátottak fel, ezek voltak az úgynevezett Kozmosz Bioszputnyikok. Az Interkozmosz együttműködés alapján a Kozmosz Bioszputnyikok a fedélzetén, illetőleg a Szojuz-Szaljut űrhajó-űrállomás űrkomplexumok repülései során folytak a biológiai kísérletek. Először az együttműködés kidolgozására volt szükség, majd az állati és növényi kísérletekhez szükséges berendezések elkészítésével foglalkoztak. Földi modellkísérletek végeztek, majd hosszúidejű űrrepüléseken lefolytatott biológiai kísérleti eredményeiket dolgozták fel. A fő cél a gravitáció biológiai szerepének tisztázása volt. A Probléma Katalógusban az alábbi kutatási témák szerepeltek: súlytalanság hatása az intracelluláris molekuláris, genetikai és biofizikai mechanizmusokra; növények geotropizmusa; élettani rendszerek strukturális – funkcionális alkalmazkodása a súlytalansághoz; gravitáció szerepe az állatok fejlődésében és növekedésében; immunitás és nem specifikus ellenálló képesség változása súlytalanság hatására; állati szervezetek bioritmusa súlytalanságban; állatok mozgás szervrendszerének alkalmazkodása súlytalansághoz; élőlények biogenetikája súlytalanságban.

A második fő téma „Az űrrepülés kedvezőtlen élettani hatásainak vizsgálata, és a károsodások megelőzése” volt. Ezekben az években felismerve, hogy a földi 1 G gyorsulás megváltozása (növekedése felbocsátáskor és leszálláskor, csökkenése, megszűnése az orbitális pályán súlytalanságban) gravitációs sorompót hoz létre, ezért az adaptálódás és a readaptálódás megismerése elsőrendű szemponttá vált. Ekkor derült ki az is, hogy az emberi egyensúlyreakciók megváltoznak, űr-mozgásbetegség alakul ki, a térérzékelés zavarai jönnek létre, az analizátorok másképpen működnek, az ízérzés zavara lép fel. A Probléma Katalógusban éppen ezért a második fő témában az alábbi kutatási témák szerepeltek: egyensúly szerv működésének vizsgálata űrrepülés közben; ízérzés és szaglás vizsgálata űrrepülés közben; hallás vizsgálata, a halláskárosodás megelőzése űrrepülés közben; a látás vizsgálata űrrepülés közben; gyorsulás tűrőképesség vizsgálata súlytalanság után; súlytalanság földi modellezése, gyorsulás tűrőképességet fokozó szerek és eszközök; az anyagcsere vizsgálata az űrrepülés stressz-hatásai alatt, normalizációs eljárások; a súlytalanság hatása az ember és állat neuromuscularis rendszerére; az űrrepüléshez való emberi alkalmazkodó képesség fokozása a táplálkozás útján.

A harmadik fő téma „A hermetikus kabin, a szkafander, a mesterséges környezet” volt. Az űrhajósok kiléptek az űrbe, az űrséták megoldatlan problémái, az űrhajók és űrállomások katasztrófái hívták fel a figyelmet a kérdés fontosságára. Meg kellett állapítani a mesterséges atmoszférával szemben támasztott követelményeket. Vajon az amerikai rendszerű alacsony nyomású tiszta oxigén légtér, vagy a földi légnyomású és gázösszetételű mesterséges atmoszféra alkalmas az űrrepülésre? Nem voltak ismereteink a mesterséges atmoszféra közömbös, megengedhető, maximálisan megengedhető határértékeire vonatkozólag. Vizsgálni kellett élettani szempontból a belélegzett gázkeverék hatását a neuro-fiziológiai és a biokémiai folyamtokra. A mesterséges légkör baleseti szituációinak vizsgálatát pedig a tragikus űrhajós katasztrófák indukálták. A fentiek alapján a Probléma Katalógusban a harmadik fő témában tehát két fontos kutatási téma szerepelt: a szervezet és a környezeti levegő kölcsönhatása, a hőháztartás vizsgálata.

A negyedik fő téma „A személyzet pszichológiai megbízhatóságának fenntartása hosszúidejű űrrepülések alatt” nevet viselte. Az űrrepülések megindulásával azonnal kiderült, hogy pszichés szempontból nem mindenki alkalmas az űrrepülésre. A hosszúidejű izoláció addig nem ismert problémákat vetett fel. Az eltérő kultúrájú vegyes személyzetű űrrepülések pedig a pszichés alkalmazkodás kérdéskörét feszegették. A pszichés alkalmazkodás értékelésére és az operátorok aktuális állapotának a megítélésére is szükség volt a fedélzeten. Módszereket kellett kidolgozni és műszereket kellett kifejleszteni. Megoldatlan volt a hosszúidejű űrrepülések pszichés támogatása, és tanulmányozni kellett a pszichés adaptációt. A fentiek alapján a Probléma Katalógusban a negyedik fő témában az alábbi kutatási témák szerepeltek: a nemzetközi legénység tartós űrrepülésre történő kiválogatásának pszichológiai aspektusai; rendkívüli körülmények közötti önszabályozás, bio-feedback, autogén tréning; a nemzetközi legénység együttműködésének tanulmányozása dinamikus rendszerek irányítása során; az űrobjektumok belső terének művészi tervezése a fény, a színek pszichológiai hatása az űrhajósok munkaképességére.

Az ötödik főtémát „Az orbitális űrállomásokon és a mesterséges bolygókon dolgozó személyzet életfeltételeinek kialakítása, a biológiai létfenntartó rendszerek tervezése” alkotta. A bolygóközi űrutazásokhoz az embert is magába foglaló zárt ökológiai életfenntartó rendszerekre van szükség. Ezek megtervezéséhez ebben a korban kezdték tanulmányozni a gravitáció biológiai szerepét a felsőbbrendű növények, egysejtű algák, halak életműködésében, növekedésében, fejlődésében, szaporodásában. Létrehoztak egy életfenntartó biológiai rendszert, amelyben megvalósult az egysejtű algák és egyes felsőbbrendű növények fotoszintézise alapján, valamint a mikroorganizmusok segítségével működő mineralizáció segítségével a biológiai körforgás. A modell kielégítette az ember oxigén, táplálék és vízigényének kb. 30 %-át, az emberi anyagcsere végtermékek biológiai regenerációja útján. Az embert is magába foglaló zárt ökológiai rendszer létrehozása, illetőleg az anyagok biológiai körforgásán alapuló létfenntartó rendszerek megalkotása rendkívüli nehézségű probléma, gyakorlatilag az összes biológiai tudományt magába foglalja (mezőgazdasági növénytermesztés, állattenyésztés, mikrobiológiai ipar), bár a közvetlen megoldást nem találja meg egyikben sem. A Probléma Katalógusban az ötödik fő témában az alábbi kutatási témák szerepeltek: biológiai létfenntartó rendszer fotoszintetikus láncszemének kutatása és kidolgozása egysejtű algákkal; egysejtű algák fotoszintézisének tanulmányozása, fotoszintetikus biológiai életfenntartó rendszer tervezése; biológiai létfenntartó rendszer fotoszintetikus láncszemének kutatása és kidolgozása felsőbbrendű növényeken; a heterotróp szervezetek láncszemének vizsgálata és kialakítása gerinctelen és gerinces állatokból; a szerves hulladékok mikroorganizmusok általi mineralizációjának kutatása és kidolgozása; laboratóriumi és fedélzeti berendezés kialakítása.

1975 és 1980 között a második szekcióba tartoztak a sugárbiológiai kutatások. Ezen a téren már 1971 óta zajlott a nemzetközi együtt működés. Az űrhajók keringési sávjába eső ionizáló részecskék fizikai jellemzőit, a kozmikus sugárzás sugárbiológiai jellemzőit, a gyógyszeres védelem eszközeit, illetőleg a magas orbitális pályákon, a megnövekedett dőlés szögű pályákon, valamint a Nap aktivitásának fokozódása idején elszenvedett sugárártalmakat vizsgálták. Már az űrrepülések kezdetén szükség volt a sugárbiztonsági ideiglenes normák kidolgozására, a sugárártalmak megelőzésére, és a gyógyszeres védelem eszközeire.

A Probléma Katalógusban a második szekcióban az alábbi kutatási témák szerepeltek: az űrobjektumok személyzetének sugárbiztonsága; a sugárbiztonsági normák kísérleti és klinikai megalapozása tartós űrrepüléseken; a kozmikus sugárzás elméleti és kísérletes vizsgálata; a kozmikus sugárzás dozimetriai és spektrometriai vizsgálata bioszputnyikon, és ember által vezetett űrobjektumban; a tartós űrrepülés során az általános ellenálló képességet és a természetes sugár rezisztenciát fokozó adaptogének kutatása; védőeszközök és védő gyógyszerek kutatása az űrrepülés körülményei között; a regenerációt stimuláló szerek kutatása sugárkárosodottakon.

1979. június 19-27. között Krakkóban, a Jagelló Egyetemen ülésezett az Interkozmosz Orvosbiológiai Szekciója, ahol a honvédorvosok közül Dr. Hideg János orvos ezredes, Dr. Gyökössy József orvos alezredes, Dr. Bognár László orvos őrnagy és Dr. Remes Péter orvos őrnagy előadása hangzott el [97].

A beszámoló [98] szerint az együttműködő országok az űrrepülés kedvezőtlen tényezőit (súlytalanság, gyorsulás, gázközeg, hőmérséklet, életmód) tanulmányozták az emberi és állati szervezeteken; az ember ellenálló képességének növelésével foglalkoztak; tökéletesítették az űrhajósok kiválogatását és felkészítését; vizsgálták az ember pszichológiai megbízhatóságát, tanulmányozták a bioritmust, és biológiai kísérleteket végeztek zárt ökológiai rendszerek létrehozása érdekében. Mesterséges gravitációt hoztak létre a bioszputnyik fedélzetén, és így tanulmányozták a kísérleti állatokat. Véglegesítették az 1979-es bioszputnyikon végzendő kísérleteket (stressz, bioritmus, embriógenezis, inkubátor), meghatározták a résztvevőket, egyeztették a biokémiai, morfológiai és élettani vizsgálati módszereket. A cseh, lengyel és német űrhajósokkal lefolytatott űrrepülések tudományos feldolgozásának kérdéseiben állapodtak meg. Ismertették a hétnapos vízbemerítéses vizsgálatok eredményeit, a magyar Cavinton és a lengyel Aviamarin gyógyszerek űr-mozgásbetegségre való hatását vizsgálták, beszámoltak a cirkadián-ritmus vizsgálatára vonatkozó eredményekről, valamint a moszatokon végzett Chlorella-1 kísérletről, ismertették az űrhajósok katekolamin kiválasztásának alakulását a Laborant kísérletben. A csehek ismertették a fedélzeti vérvétel, annak feldolgozása, tárolása, és a földre juttatása, terepről begyűjtése, intézetbe juttatása körül szerzett tapasztalataikat. A sugárbiológiai kutatások terén tovább gyűjtötték az adatokat az űrállomás radiációs helyzetének tisztázására, sugárbiztonsági normákat dolgoztak ki, és sugárvédő gyógyszereket (Tiloron, plazmaglobulinok, asparagin-sav) próbáltak ki. Sikeres volt a Dóza, Intergrál, Pille, és az IPD-kísérlet (sugárzás mérésre vonatkozó kísérletek). Megállapították, hogy 9,0 Mev energiájú héliumionok besugárzásának hatására májsejt pusztulás, és izomerő csökkenés következik be. Elhatározták, hogy a pszichológiai vizsgálatokat külön választják, és önálló „kozmikus pszichológia” szekciót hoznak létre. Az Interkozmosz munkájában ezekben az években bolgár, magyar, lengyel, mongol, román, szovjet, csehszlovák, kubai, és vietnami szakemberek vettek részt.