A honvédorvosok szerepe a repülő- és űrorvosi kutatásokban
8

A honvédorvosok részvétele a Varsói Szerződés és a MNOTT repülő- és űrorvosi tudományos kutatásaiban 1966-1970 között

1966-tól kezdve – a VSZ más tagállamaihoz hasonlóan – állami szintű minősítést kapott a magyar űrkutatás is. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a világűr kutatásában és hasznosításában résztvevő szocialista országok közötti együttműködés titkosságára vonatkozó megállapodásnak megfelelően az egyik háromezres titkos határozatában [24] a magyar űrkutatás „szigorúan titkos” és „titkos” minősítésével kapcsolatos tennivalókról intézkedett [25]. A rendelkezés 3. pontjában előírták, hogy a titkos és szigorúan titkos „munkában csak azon tudományos munkatársak, szakértők és műszaki dolgozók vehetnek részt, akiknek erre illetékes hatóságoktól engedélyük van.” Kötelezettséget vállaltak, hogy a "munkában résztvevő tudományos munkatársak, szakemberek és más személyek kiléte titokban maradjon.” Felsorolták, hogy pontosan mire is terjed ki ez a különleges titokvédelem. „Műszaki eszközök (kozmikus objektumok felszerelése, meteorológiai rakéták, ezek fedélzeti és földi rendszerei, asztrofizikai, orvostudományi, biológiai, kutatási eszközök, stb.) és dokumentációk (kísérletek és kutatások eredményei, a kozmikus objektumokra és berendezésekre vonatkozó műszaki dokumentációk, leírások, stb.)” Tehát a titokvédelem az orvostudományi és a biológiai kísérletek, illetőleg kutatások eredményeire, valamint a berendezéseire is vonatkozott. A beruházások is titkos bankszámlákról történtek az Állami Fejlesztési Intézeten keresztül.

A 4. pont részletesen szabályozta a résztvevők nyilvántartásának módját. Amennyiben a kutatók egy másik országba utaztak, felhatalmazással kellett rendelkezniük. „E felhatalmazásban fel van tűntetve a kiküldött családi- és utóneve, apai neve (otcsesztvo), munkahelye, beosztása, valamint, hogy milyen munka elvégzése céljából történik az utaztatás (közös kísérletek, programok kidolgozása, kozmikus objektumok felbocsátásánál történő részvétel, stb.). Valamennyi kiküldött felhatalmazásához 2 db 4,5x6 cm méretű, a küldő ország által hitelesített fényképet kell csatolni.”

1966. áprilisában például Csémi Károly vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg Vezérkar főnöke, a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Miniszterének helyettese írásban jelentette be Z. Riedel altábornagynak, a Német Demokratikus Köztársaság Vezérkar főnökének, a Nemzetvédelmi Miniszter helyettesének, az európai szocialista országok NDK-ban, 1966. október 9. és 18. között tartandó VII. Repülőorvosi Konferenciájára utazó magyar delegáció tagjait. A dokumentum [26] szerint Dr. Echter Tibor orvos alezredes delegációvezető; Dr. Szántó Ferenc orvos őrnagy, a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézet (ROVKI) parancsnoka; Dr. Hideg János orvos őrnagy, a ROVKI parancsnokának tudományos helyettese; Dr. Sándor László orvos alezredes, ideggyógyász osztályvezető főorvos; Dr. Vadász Gyula orvos alezredes, röntgen osztályvezető főorvos; Dr. Gelencsér Ferenc orvos százados, a ROVKI élettani osztályának adjunktusa; valamint Dr. Szakács György orvos százados, a Kilián Repülőtiszti Iskola vezető orvosa képviselte a Magyar Néphadsereg repülő- és űrorvosait.

A kormányrendelet 5. pontja foglalkozott a tudományos kutatómunka során keletkező feljegyzések titokvédelmével. Erre vonatkozóan így szólt a rendelkezés: „A résztvevő országok képviselői minden szigorúan titkos és titkos jellegű feljegyzésüket külön erre a célra rendszeresített, „szigorúan titkos” vagy „titkos” jelzéssel ellátott jegyzetbe vagy munkafüzetbe írják. E jegyzeteket és munkafüzeteket a fogadó ország intézményeinek és szervezeteinek titkos ügykezeléssel foglalkozó szolgálatai tartják nyilván és bocsátják a résztvevők rendelkezésére.”

És így tovább, a rendelkezés összesen tizenkét pontban szabályozta a titkos űrkutatást. Megtiltotta például, hogy a tagállamok engedély nélkül közleményekben számoljanak be eredményeikről, és a rendelkezések megszegői számára büntető eljárásokat is kilátásba helyezett. És valóban, a mindenkor érvényes titokvédelmi szabályokat be kellett tartani, ezekben az években több, mint egy tucat 98 lapos (VSZ szabványos) titkosított munkafüzetet írtam tele a különböző továbbképzéseken és munkaüléseken. A fényképeket és hangfelvételeket le kellett adni, amelyeket ellenőrzés után, csak a VSZ hivatalos csatornáin lehetett később visszakapni. Az „érzékeny” határozatokkal, vagy munkatervekkel kapcsolatos levelezés csakis a titkos ügykezelés szabályai szerint, futárpostával történhetett. A szovjet elhárítás azonnal észlelte az esetleges „anomáliákat”. Magyarországon jól szervezett cenzori szolgálat működött, a nyílt szakmai közleményeket is engedélyeztetni kellett, és a médiumok sem hozhattak nyilvánosságra semmit cenzori ellenjegyzés nélkül.

Amint láttuk tehát, a magyar űrkutatásnak és szervezeteinek egyaránt voltak titkos és nyílt, nem titkos fórumai, ahol a propaganda a világűr békés felhasználásáról szólt. Ma már kétségtelen hogy a „békés” tudományos kutatómunka mögött valójában a nagyhatalmak között folyó háborús készülődés rejlett. Nem nehéz belátni, ha valóban a világűr békés felhasználásáról lett volna szó, akkor nem kellett volna titkos kormány határozatokat hozni.

Ezekben az években a Magyar Néphadsereg Orvosi Tudományos Tanácsa (MNOTT) fogta össze a magyar katona-egészségügyi kutatásokat. A példaként idézett dokumentum Dr. Echter Tibor orvos alezredes, OLP vezető főorvosa jelentése a Repülőorvosi Szakosztály munkájáról. Ez jól tükrözi a 60-as évek repülőorvosi törekvéseit, és a VSZ-ben összehangolt munkáját. Az is kiderül, hogy a VSZ-ben elfogadott egységesítési törekvéseket, szabályzatokat, kézikönyveket a tagországok közös munkával hozták létre.

„Jelentem, hogy a repülőorvosi szekció 1967. szeptember 18. és 23. között megtartott ülésein megvizsgálta az 1967. szeptemberében Landek Zdrojban elfogadott határozat végrehajtását. Megállapította, hogy a beszámoló időszakban a Varsói Szerződésben résztvevő országok egészségügyi szolgálatának repülőorvosai egymásnak átadtak több tudományos munkát, melyek elősegítették a repülések orvosi biztosításának javítását. (Lengyelország 6, Magyarország 6, Német Demokratikus Köztársaság 1, Csehszlovákia 10, Románia 8, Szovjetunió 8.) … 1967. júniusban megtartották a 8. repülőorvosi tudományos konferenciát Moszkvában az alábbi napirenddel: a.) analizátorok működése repülés közben, fiziológiai és pathológiai vonatkozások, b.) a légierő és a honi légvédelem csapatai egészségügyi biztosításának szervezési kérdései. Az értekezleten határozat készült arra vonatkozóan, hogy a Varsói Szerződésben résztvevő országok egészségügyi szolgálatainak repülőorvosai közösen kidolgoznak egy repülőorvosi kézikönyvet...” [27] A moszkvai konferencián Dr. Echter Tibor orvos alezredes, Dr. Szántó Ferenc orvos őrnagy, Dr. Hideg János orvos őrnagy és Dr. Gelencsér Ferenc orvos százados vett részt.

A MNOTT Repülőorvosi Szakosztálya rendszeresen tartott referáló üléseket, ahol a ROVKI osztályvezetői beszámoltak munkájukról. Az 1967. november 21-én megtartott értekezlet jegyzőkönyve szerint a tudományos kutatás mellett folyamatosan törekedtek a vizsgálati metodikák fejlesztésére, a repülő-alkalmassági vizsgálatok rendszerében az új, komplex vizsgáló eljárások kidolgozására, és alkalmazására. A pszichológiai kutatásokról Dr. Szántóné Kalász Irén számolt be. „Nem elegendő a pszichés tulajdonságok, képességek egyszerű felmérése, ezek milyenségét stressz szituációban is ismernünk kell, nem elegendő a pszichés tulajdonságok, képességek elszigetelt vizsgálata, a teljesítőképességet összességében is vizsgálni kell...”[28]. Dr. Gyökössy József orvos őrnagy, belgyógyász főorvos referátumából érdemes kiemelni, hogy már ebben az időben foglalkoztak a vektorkardiográfiával, oximetriával, a vénás és artériás pulzushullámok regisztrálásával és értékelésével, valamint elhatározták a testsúlyfelesleggel rendelkező hajózók kórházi kezelését is [29]. Dr. Béres László orvos százados, sebész-urológus főorvos arról referált, hogy „… a jelenlegi és perspektivikus repülőorvosi igényeknek megfelelő, új szempontokat figyelembe vevő szabályzat kidolgozás alatt áll…” [30] Dr. Berényi Éva vegyészmérnök a kísérleti laborban [31], Dr. Vadász Gyula orvos alezredes a repülőorvosi röntgenológiában [32], Dr. Szekeres László orvos főhadnagy pedig a szemészetben bevezetett új metodikákról [33] számolt be. Dr. Gelencsér Ferenc orvos százados az elvégzett állatkísérleteket ismertette. Bemutatta, hogy a cardiopathogén diétán tartott kísérleti állatokon hypertoniát, hypercholesteriaemiát állítottak elő, melynek következtében az állatok 80%-a spontán myocardiális infarctusban elpusztult. Amennyiben barokamrában hypoxiás kezelésnek is kitették az állatokat, az infarktus 100%-ban alakult ki. Egy másik kísérletben a vibráció és a repülőgépzaj hatását vizsgálták. Megállapították, „… hogy 3-4 hetes ingerlés után a mérsékelt hypertonia mellett csökken az állatok gyomorsecretiója, és a pylorus lekötés által létrehozott ulcus is enyhébb volt a controllokénál.” [34].

A MNOTT Repülőorvosi Szekciója éves munkaterv alapján dolgozott. 1968-ban többek között a tömegpusztító fegyverek hatásaival, a pszichikai és fizikai alkalmasság kérdéseivel, és a fogyatékosságok elbírálásával foglalkoztak [35].

A VSZ tagállamok soron következő, IX. Repülő- és Űrorvosi Konferenciáját 1968 nyarán, Kecskeméten tartották meg. Érdekessége volt a rendezvénynek, hogy azon a Jugoszláv Néphadsereg hivatalos delegációja is részt vett, öt repülőorvos képezte a küldöttséget. A rendezvény megszervezésében Dr. Echter Tibor orvos alezredes, Dr. Losoncz Mihály orvos alezredes, Dr. Szántó Ferenc orvos őrnagy, Dr. Sándor László orvos alezredes, Dr. Zsiga Imre orvos alezredes, Dr. Vadász Gyula orvos alezredes, Dr. Hideg János orvos őrnagy, Dr. Gyökössy József orvos őrnagy, Dr. Vicsay László orvos őrnagy, Dr. Mótusz János orvos őrnagy, Dr. Gelencsér Ferenc orvos százados, Dr. Magyar Emil orvos százados, Dr. Béres László orvos százados, Dr. Sztanojev György orvos százados, Dr. Szekeres László orvos főhadnagy, Somosi Ferenc őrnagy, Kátai László őrnagy, Mészáros András őrnagy, Dr. Gáti Ferenc, Kiss Mihály őrnagy, Szűcs Ferenc őrnagy, és Iványi Mihályné vettek részt. A tudományos programban a balesetmentes repülések, repülőesemények egészségügyi elemzése, személyi tényező szerepe a repülőesemények létrejöttében, kifáradás és a repülőesemények összefüggései, pilóták pszichofiziológiai vizsgálata, repülés közbeni illúziók, idődeficit szerepe a pilóták hibás tevékenységében, légi célok elfogásának pszichofiziológiai problémái, repülésvezetők pszichológiai vizsgálata és a földi kiszolgáló állomány képességvizsgálatai voltak a kiemelt témák. Az egyes kutatási témákból referátumokat és kerekasztal-konferenciákat tartottak [36]. A tudományos üléseken a magyarok közül Dr. Szántó Ferenc orvos őrnagy [37], Dr. Mótusz János orvos őrnagy [38], Dr. Hideg János orvos őrnagy [39], Dr. Gelencsér Ferenc orvos százados [40], Dr. Gyökössy József orvos őrnagy [39], Dr. Szekeres László orvos főhadnagy [41], Dr. Turi Károly orvos ezredes [42], Dr. Aczél György orvos alezredes [42], Dr. Béres László orvos százados [43], Dr. Vadász Gyula orvos alezredes tartottak előadásokat [44].

1968 novemberében ülésezett a MNOTT Repülőorvosi Szakosztálya, ahol a témafelelősök és a kidolgozók beszámoltak az elvégzett munkájukról és ismertették a következő évi terveiket. A jegyzőkönyv szerint a vibráció hatásait, kísérletes immobilizációs fekély gyógyulását, balesetező hajózók személyiségének vizsgálatait, pszichés beválást, telemetriás vizsgálatokat, teljesítmény fokozó eljárásokat és a zsíranyagcserét vizsgálták [45].

A Repülőorvosi Szakosztály 1969-es referáló ülésein Dr. Béres László orvos százados a hajózók alsóvégtagi vénás betegségeiről [46], Dr. Csengery Attila orvos százados a homloküregi fejlődési rendellenességek és a bronchiectasia közötti összefüggésekről [47], Dr. Gyökössy József orvos alezredes a koszorúér-betegségekre hajlamosító tényezőkről [48], Dr. Gelencsér Ferenc orvos százados a coronaria sclerosis rizikófaktorairól [49], Dr. Mótusz János orvos őrnagy az idegi megterhelésekről [50], Dr. Gulyás Lajos orvos alezredes a EKG diagnosztikai szerepéről [51], Dr. Gémes István orvos őrnagy pedig a forgalomban még nem lévő, de már kipróbálás alatt álló anticholesterinaemiás gyógyszerről [52] számolt be. Ebben az évben Várna adott otthont a VSZ-repülőorvosi konferenciának.