A honvédorvosok szerepe a repülő- és űrorvosi kutatásokban
6

A nyílt fórumokon való szereplések ellenére az űrélettudományok területén dolgozó honvédorvosok főként a nyilvánosságtól elzárva dolgoztak, munkájukra a titkos katonai ügykezelés szabályai vonatkoztak. Csak nagyon kevesen tudhattak a titkos űrkutatásról, igyekeztek minimalizálni a beavatottak létszámát, az űrkutatásban résztvevők csak a rájuk vonatkozó mértékben voltak informálva. Egymás tevékenységéről csak annyit tudhattak, amennyire tájékoztatták őket. Így gyakran előfordult, hogy egymás mellett, azonos témán dolgozó kutatók sem tudhatták kollégájuk információs szintjét.

A honvédorvosok bekapcsolódása a Varsói Szerződés repülő- és űrorvosi tudományos kutatómunkájába 1955-1966 között

A repülő- és űrorvostannal foglalkozó magyar katonai szervezetek 1955-től, a Varsói Szerződés megalakulásától kezdve voltak részesei ennek a nemzetközi kooperációnak. A VSZ tagállamok egészségügyi szolgálat főnökei időről-időre koordinációs értekezleteket tartottak. Itt vitatták meg és fogadták el többek között, az ötéves tudományos kutatómunka terveit. A különböző szakágakat szekciókba sorolták: I. egészségügyi szervezés, II. sugárbiológia, III. toxikológia, IV. epidemiológia, V. tábori sebészet, VI. tábori belgyógyászat, VII. higiénia, VIII. egészségügyi anyagi-technika, X. haditengerészet. Ezek sorában a IX. szekció volt a repülő- és űrorvosi szekció, aminek keretein belül végezték a szocialista országok kutatómunkájukat űrélettudományok területén.

1957 és 1991 között a VSZ repülő- és űrorvosai rendszeresen találkoztak és beszámoltak tudományos kutatómunkájuk terén elért eredményeikről. A találkozók különféle elnevezéseket kaptak, továbbképzés, munkaértekezlet, kongresszus, szimpózium és konzultáció szerepelt megnevezésként a hivatalos okmányokon. A találkozók számozása is eltérő volt, az egyes tagországok időnként eltérő számozást alkalmaztak. Az évente más-más országban megrendezett kongresszuson minden VSZ tagállam képviseltette magát. A ceremónia szerint a fogadó ország repülő-főszakorvosa egy díszes csengő megszólaltatásával nyitotta meg a kongresszust. Az üdvözlő beszédek és a tagállamok beszámolóinak elhangzása után szekciókban hangzottak el az előadások. Emellett poszterbemutatók is szerepeltek a kongresszusokon. A tagállamok előadásaikat sokszorosították, és írásban kiosztották a résztvevők között. A szekciókban készítették el a beszámolókat és a munkaterveket. Ötéves tervezés folyt, amelyet évekre is lebontottak. Minden kutatási témának volt koordinátora, felelőse és kitűzték a beszámoló elkészítésének határidejét is. Az összesített beszámolót és a munkaterveket a delegáció vezetők látták el kézjegyükkel. A fogadó ország a kialakult gyakorlat szerint egy szabadnapon (amíg a dokumentumok szövegezése, sokszorosítása zajlott) és esténként szabadidős programokat szervezett. Gyárlátogatás, folklórműsor, színházlátogatás, nemzeti ételek- italok kóstolása, nevezetes történeti helyek felkeresése szerepelt általában a programban. A résztvevők a találkozókra készített jelvényeket, brosúrákat és a fegyverbarátságot szimbolizáló apró emléktárgyakat kaptak ajándékba. A házigazda az utolsó napon plenáris ülésen, csengőszóval zárta be a kongresszust és ünnepélyesen átadta a csengőt a soron következő tagállam repülő-főszakorvosának, mint a soros elnöknek. Minden tagállam nemzeti színű szalaggal díszítette átadáskor a csengőt, így hét év alatt hét nemzeti színű szalagocska díszelgett a csengő végén. A VSZ fennállása alatt hét évente Magyarország is sorra került, és megrendezhette a tagállamok repülő- és űrorvosainak találkozóját. A fogadó ország a delegációk mellé kísérőt rendelt ki, aki segítette a delegátusok munkáját. A találkozókon a szakszolgálatok is részt vettek és ügyeltek a titokvédelmi szabályok betartására. A VSZ repülő- és űrorvosainak egyes fórumaira a kínai, vietnámi, jugoszláv és kubai repülőorvosok is meghívást kaptak.

1957-ben és 1958-ban Moszkvában, 1959-ben Varsóban [14], 1960-ban Jesenikben tartottak tudományos szimpóziumot, ahol Dr. Echter Tibor orvos őrnagy, Dr. Vámos László orvos százados, Dr. Lukács Sándor orvos alezredes és Dr. Aczél György orvos alezredes képviselte a honvédorvosokat [15]. Magyar javaslatra, 1961-ben pedig Budapesten már az első szakosított, szemészeti tárgyú konferenciát is megtartották.

1962-ben a szófiai konferencián Dr. Szántó Ferenc orvos százados, Dr. Halm Tibor orvos alezredes és Dr. Echter Tibor orvos alezredes vett részt [16]. 1963-ban Bukaresten, Budapesten és Moszkvában, egy év alatt háromszor is rendeztek hivatalos találkozót. A VSZ 5. bukaresti szimpóziumán Dr. Echter Tibor orvos alezredes, Dr. Halm Tibor orvos alezredes, Dr. Gelencsér Ferenc orvos főhadnagy vett részt [17]. A fellelhető adatok szerint Moszkvában Dr. Echter Tibor orvos alezredes, Dr. Losonc Mihály orvos alezredes, Dr. Sándor László orvos alezredes, Dr. Király Margit orvos főhadnagy képviselte a magyar repülő-egészségügyi szolgálatot [18].

1964-ben Prágában gyűltek össze a VSZ repülő- és űrorvosai. Erről a találkozóról nem maradt fenn dokumentum. (V. Bartyikovszkíjtól tudjuk, hogy hol tartották ebben az évben a VSZ Repülőorvosi Munkaértekezletet) [19]. 1965-ben Varsóban ülésezett a VSZ VI. Repülőorvosi Konferenciája, amelyen Dr. Echter Tibor orvos alezredes, Dr. Szántó Ferenc orvos alezredes, Dr. Losonc Mihály orvos alezredes, Dr. Béres László orvos százados, Dr. Hideg János orvos őrnagy vett részt. Fennmaradtak Dr. Sándor László orvos alezredes „A Magyar Néphadsereg pilótáinak neurozisá”-ról tartott előadásának orosz nyelvű tézisei [20], valamint Dr. Hideg János orvos őrnagy, Dr. Gáti Tibor egyetemi docens, Dr. Gelencsér Ferenc orvos százados „Vibráció hatása patkányok vérnyomására” című előadásának orosz nyelvű tézisei [21].

Ebből az időből olvasható a Magyar Néphadsereg Repülőorvosi Szolgálatának az 1965-1970-es évekre szóló Tudományos Kutató Munkaprogramja. Ebből kiderül, hogy az élelmezés szerepével, a repülési tényezők gyomor-bélrendszerre gyakorolt hatásaival, a zsír és szénhidrát anyagcsere vizsgálatával, a túlnyomásos oxigénlégzéssel, az oxigénlégzés hatásaival, a szendergéses állapot elektrofiziológiai vizsgálataival, a látásvizsgálatnál használatos különféle pigmentációs táblák összehasonlító vizsgálatával, valamint az 1 méter és 1 mikron közötti hullámhosszúságú sugárzások szem szöveteire gyakorolt hatásaival, illetőleg a fehérjékben végbemenő elváltozások tanulmányozásával foglalkoztak [22].

1966 májusában a Magyar Néphadsereg Szakosított Repülő- és Űrorvosi Szimpóziumot szervezett a VSZ tagállamai számára Annavölgy-Kecskemét helyszíneken a hajózó táplálkozásról.

1966. októberében Königsbrückben az Európai Szocialista Országok már a VII. Repülőorvosi Konferenciájukat rendezték meg, melyen a kifáradás, neurózis, magas vérnyomás, a repülő- és űrorvosi kiválogatás, minősítés és ellenőrzés voltak a kiemelt témák. A konferencián nyolc honvédorvos vett részt [23].

Ebben az időben már túl voltunk az úttörő jelentőségű állatkísérletes űrrepüléseken, megismertük az űrrepülés kedvezőtlen élettani hatásai közül a legfontosabbakat. Nagy nehézségek árán megalkottuk az életfenntartó és életbiztosító rendszereket. Meghatároztuk az űrhajósokkal szemben támasztott elvárásokat és kialakultak a repülő hajózó állomány soraiból történő szelekció alapelvei. Készen álltak a szükséges repülő- és űrorvosi szabályzatok. Lehetővé vált nyugaton és keleten egyaránt a vadászpilóták űrrepülése. 1961-1966-ig le is zajlottak a Vosztok, Mercury, X-15, Voszhod és Gemini repülések. A nem mindennapi nehézségek ellenére, gyors egymásutániságban huszonkét amerikai és tizenegy szovjet űrhajós járt az űrben.