A honvédorvosok szerepe a repülő- és űrorvosi kutatásokban
5

Dr. Echter Tibor orvos ezredes a magyar egészségügy, ezen belül a katona egészségügy és a repülő- és űrorvostan színes és nagy egyénisége volt. Ritka példáját adta a széleskörű műveltséggel, nagy intelligenciával megáldott szervező orvosnak, aki szakterülete, a repülő- és űrorvostan mellett, nagy kihívást és örömet talált az egészségügyi szervezési és irányítási munkában is. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi karán szerzett diplomát. 1949-ben honvéd kollégista lett, és két évvel később avatták orvos főhadnaggyá. Repülőalakulatoknál teljesített csapatorvosi szolgálatot, és hamarosan az Országos Légvédelmi Parancsnokság vezető orvosa (OLP vezető főorvosa) lett, 1970-ig látta el ezt a feladatot. 17 éves katonai szolgálat után orvos ezredessé léptették elő. 1958-59-ben a Leningrádi Kirov Katonaorvosi Akadémián szerzett magasabb katonaorvosi szervezői képesítést. Sokat tett a magyar katonai repülő-egészségügyért, egy nemzedéket indított el a katonai repülőorvosi pályán. Jelentős érdemeket szerzett a Repülőorvosi Vizsgáló- és Kutatóintézet létrehozásánál, és működésének beindításánál. Bekapcsolódott a repülés-egészségügy nemzetközi vérkeringésébe, számos kongresszuson vett részt, és tartott előadásokat.

Amikor elkezdődött az űrkutatás, és az űrrepülés korszaka, megismerkedett az űrrepülés egészségügyi vonatkozásaival, és problémáival. E téren szerzett ismereteit a rádióban, televízióban és az újságokban a tudományos ismeretterjesztés keretein belül közkinccsé tette. Ekkor vált ismert személyiséggé az ország közvéleménye előtt. 1966-ban a Központi Asztronautikai Szakosztály (KASZ) Bioasztronautikai munkabizottságának irányítására kérték fel. 1967. október 6-7-én megrendezett KASZ ülésszakon a „Biológiai űrkutatások története és kérdései” címmel tartott előadást. Ebből az alkalomból vendégül látta a szovjet orvos-űrhajóst, B. Jegorovot.

1969-ben emlékezetes televíziós szereplése volt, Almár Iván mellett ő kommentálta a Holdra szállást. 1971. április 6-án, a „Szovjet űrkutatás napjai” rendezvénysorozat megszervezésében tevékeny részt vállalt. „Ember a világűrben” címmel előadást tartott. Ebből az alkalomból ismét Magyarországon járt B. Jegorov orvos ezredes, űrhajós, az orvostudományok doktora, és V. Jazdovszkíj orvos ezredes, akadémikus, az orvostudomány doktora, a kozmikus biológia és orvostan szovjet megalapítója, akik vendéglátásában is részt vett [12].

1973-ban az Űrorvosi és Űrbiológiai Munkabizottság megszervezésén munkálkodott. Űrorvosi tudományos ülésszakot szervezett a KASZ, a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ), valamint a Magyar Élettani Társasággal (MÉT) közösen, ahol Dr. Rácz Elemér, Dr. Kesztyűs Lóránd, Dr. Pálos Á. László, Dr. Szabó László, Dr. Bodó György orvos ezredes, Dr. Karmos György, Dr. Lissák Kálmán mellett Dr. Echter Tibor orvos ezredes is előadást tartott. Hivatali ideje alatt a Varsói Szerződés munkaértekezletein a magyar űrélettani kutatások érdekeit képviselte, a VSZ Repülő- és Űrorvosi Szimpóziumain előadásokat tartott.

1960-as években rendszeresen publikált az űrrepülésről tudományos ismeretterjesztő cikkeket a Búvárban, a Deltában, az Élet és Tudományban, az Élővilágban, valamint a Természettudományi Közlönyben, és társszerzője volt több űrkutatással foglalkozó könyvnek is [13]. 1972-ben kinevezték a Magyar Néphadsereg egészségügyi szolgálat főnökének helyettesévé, 1975-ben pedig az Egészségügyi Minisztérium Szervezési Főosztályának vezetőjévé. Az állami egészségügyi szolgálat és a katona egészségügyi szolgálat kapcsolatainak szorosabbá fűzésére törekedett. Megszervezte a rendkívüli körülmények közötti egészségügyi ellátást Magyarországon. Szervezési elképzeléseit az ötletgazdagság, az éleslátás, és az összefüggések feltárása jellemezte. Kezdeményező szerepet játszott a hazai vérellátás kimunkálásában, és irányításában. Munkásságát a kitüntetések egész sorával ismerték el. 1986-ban vonult nyugdíjba. 61 éves korában hunyt el.