A honvédorvosok szerepe a repülő- és űrorvosi kutatásokban
2

Dr. Aczél György orvos alezredes

Dr. Aczél György (1923-1984) orvos alezredesként a légierő vezető főorvosi teendőket látta el 1951-1953-ig. Kinevezésével egyidőben a Repülő Orvosi Intézet (ROI) és a Gyáli úti kórház egyesítésének megszervezésével, és az 1. Honvéd Repülő Kórház felállításában való közreműködéssel bízták meg. „1949. december 1-én foglaltuk el az újjáépített székházat. Itt már a körülményekhez képest kiemelkedően jó feltételekkel lehetett dolgozni. Az indulás, a munka megszervezésének ebben a szakaszában már kitűnt az intézet első parancsnokának, Dr. Galla Emilnek kiemelkedő szakmai- és szervezőképessége… Alapvető kutatási problémáink olyanok voltak, mint például orthostaticus albuminuria, a vegetatív labilitás, vagy a színérzés zavarok. Nem tekinthető véletlennek az sem, hogy a hypoxia problémája kapcsán, számos területen indultak meg barokamra vizsgálatok.” – emlékezett egyik előadásában [9]. „1951. év decembere egész életemre emlékezetes marad. Akkor kaptam kórházparancsnoki kinevezésemet… Nem kevésbé emlékezetes esemény volt ugyanebben az időben a – korábban a Műegyetem területén működött – barokamra áttelepítése és beépítése a kórház területén. Nagyon emlékezetesek még azok a hosszantartó viták, vajon a barokamra kibírja-e a szétszedés, szállítás és összerakás egész procedúráját.” 1954-1976-ig egészségügyi miniszterhelyettes volt. Egészségügyi szervezői munkája mellett a repülőorvostannal foglalkozott, még a 60-as években is részt vett a VSZ repülőorvosi munkaértekezletein.