Űrélettudományi kutatások kezdetei Magyarországon
II. rész

A szocialista országok repülő- és űrorvosai a Varsói Szerződés fennállása alatt (1955-1991) évente többször is zártkörű munkaértekezleteken, szimpóziumokon, konferenciákon és kongresszusokon találkoztak, amelyeken munkaterveket fogadtak el, és beszámoltak tudományos kutatásaik eredményeiről. Az első munkaértekezletet 1956-ban Moszkvában tartották, majd a szocialista országok különböző városai kerültek sorra, akár többször is (sorrendben: Moszkva, Jeszenik, Budapest, Szófia, Moszkva, Bukarest, Budapest, Prága, Varsó, Szófia, Budapest, Kőnigsbrück, Moszkva, Kecskemét, Várna, Jeszenik, Moszkva, Várna, Varsó, Varsó-Deblin, Kecskemét, Prága, Krakkó, Kőnigsbrück, Balatonkenese, Szófia). 1960-ban például Jeszenikben tartották ezt a konferenciát.

Balról az első sorban: Dr. Echter Tibor orvos alezredes (később ezredes), a magyar delegáció vezetője, Dr. Vámos László orvos százados (később vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálatfőnöke), Dr. Lukács Sándor orvos alezredes, a Repülő Alkalmassági Vizsgáló Állomás (RAVÁ) parancsnoka, Dr. Aczél György orvos alezredes, Egészségügyi Miniszterhelyettes VSZ orvos tisztek társaságában a Jeszenyikben tartott Repülő- és Űrorvosi Konferencián 1960-ban.

Dr. Echter Tibor orvos alezredes, a légierő vezető főorvosa 1963-ban a bukaresti Repülő- és Űrorvosi Konferencián a VSZ tábornokainak társaságában.

Dr. Echter Tibor orvos alezredes, a légierő vezető főorvosa, Jevgenyij Juganov orvos ezredes, a moszkvai Repülő- és Űrorvosi Intézet kutatóorvosának társaságában 1963-ban egy moszkvai VSZ szimpozium szünetében.

1964-ben Kecskemétre költözött a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézet (ROVKI). A KASZ vezetősége elhatározta, hogy a bioasztronautikai kutatások koordinálására munkabizottságot hoz létre. 1965-ben meg is alakult a Bioasztronautikai Munkabizottság, melynek irányítására 1966-ban Dr. Echter Tibor orvos alezredest kérték fel.

1965-ban a magyar űrkutatók engedélyt kaptak, hogy részt vegyenek a "nyugati" nemzetközi űrkutatási szervezetek munkájában is. A COSPAR (Committee on Space Research: a Tudományos Egyesületek Nemzetközi Tanácsa keretében szervezett Nemzetközi Űrkutatási Bizottság), és az IAF (International Astronautical Federation: Nemzetközi Astronautikai Szövetség) tagság lehetőséget biztosított, hogy a magyar repülő- és űrorvosok is a felvegyék a kapcsolatot nyugati kollégáikkal, és bekapcsolódjanak az egyetemes űrkutatásba. 1965-től kezdve a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet (ROVKI) vált a hazai repülő- és űrorvosi kutatások bázis intézményévé, és fogta össze az űrkutatás terén az akadémiai kutatóintézetek és egyetemi tanszékek nyílt és titkos űrkutatási tudományos kutatómunkáját is.

A kecskeméti ROVKI-ban intenzív állatkísérletes kutatómunka folyt, állatházában évente háromezer kísérleti állatot tenyésztettek, és használtak fel. Voltak olyan kísérleti periódusok, amikor egy időben háromszáz állaton folytak a vizsgálatok.

1965-ben a szocialista országok csatlakoztak a Szovjetunió által kezdeményezett Interkozmosz programhoz. A tudományos kutatómunka egy részének titkossága az Interkozmosz programra is vonatkozott. Amint a cikksorozat előző részében már utaltunk rá, egy kormányhatározat melléklete rendelte el ezeket a titkos és szigorúan titkos kutatásokra vonatkozó "Alapvető Rendelkezéseket". Ezek a jogszabályok meghozatalukkor titkosak voltak, ennélfogva soha nem hirdették ki őket, mégis jogerősnek számítottak. A titkos kormányhatározatok száma mindig 3-assal kezdődött, ezért ezeket a köznyelv "a háromezres határozatoknak" becézte (egyébként ez ma is így van). 1966-ban megalakult a magyar űrtevékenységet koordináló és irányító Űrkutatási Kormánybizottság (ŰKB 3015/1966. sz. Kormány határozat). 1967-ben a kormány Űrkutatással Kapcsolatos Állandó Bizottságává alakult át (Űrkutatási Bizottság 3194/1967. sz. Kormány határozat). Ennek Űrbiológiai és Űrorvosi Állandó Munkabizottságában (később orvosbiológiai szakbizottságában) dolgoztak a hazai kutató intézetek is. Széleskörű űrkutatási tevékenység alakult ki Magyarországon. Volt olyan időszak, amikor a hivatalos dokumentumok adatai szerint harminc magyar kutatóintézetben 249 magyar űrkutatót tartottak nyilván. Ezeket az egykor titkos dokumentumokat azért fontos nyilvánosságra hozni, mert ezek hitelesen cáfolják egyes - magukat űrkutatási szakembernek tartó - "tudományos" szerzők tévedéseit, esetenként hamis állításait.

A terveknek megfelelően a magyar repülő orvosok 1966-ban Budapesten kezdődő, és Kecskeméten folytatódó, a hajózótáplálkozással kapcsolatosan VSZ nemzetközi konferenciát rendeztek. Ebben az évben Kőnigsbrückben is összegyűltek a VSZ repülő- és űrorvosai, ekkor a hajózók kifáradása, a magas vérnyomás reakciók szerepe a repülőalkalmasság elbírálásában, a jelöltek kiválogatásának problémái, és a pilóták neurózisa szerepelt a VII. Repülőorvosi Konferencia napirendjén.

1966-ban a VSZ egyik magyarországi Repülő- és Űrorvosi Konferenciáján az első sorban jobbról Dr. Gáti Tibor professzor, a második sorban balról Dr. Halm Tibor orvos alezredes, és Dr. Tyrnauer János repülőorvos.

Dr. Tyrnauer János repülőorvos és Dr. Halm Tibor orvos alezredes 1966-ban a kecskeméti Repülő- és Űrorvosi Konferencián a tudományos előadások elnökségében.

1967 nyarán Moszkvában a VIII. Repülőorvosi Konferencia az analizátorok repülés közbeni működésével, élettani és kórélettani vonatkozásaival foglalkozott. Nagyon fontos kérdés volt ez akkoriban, mert a repülés rohamos technikai fejlődésével olyan repülőgépek jelentek meg, amelyek kiszolgálása már elérte, a repülés egyes szakaszain pedig meg is haladta az emberi teljesítőképesség határát. A személyi hibából bekövetkezett katasztrófák okainak kivizsgálása arra utalt, hogy a pilóta vált az ember-gép rendszer gyenge láncszemévé. Meg kellett határozni például az emberi érzékszervek élettani teljesítőképességének határait. Elhatározták, hogy közösen kidolgoznak egy egységes repülőorvosi kézikönyvet, amelyet a következő konferencián fognak megvitatni.

1967-ben élénk nemzetközi együtt működés alakult ki. Az egyes tagállamok repülőorvosi kutatómunkájuk eredményeit kölcsönösen kicserélték egymással. Lengyelország 6, Magyarország 6, Német Demokratikus Köztársaság 1, Csehszlovákia 10, Románia 8, Szovjetunió pedig 8 tudományos munkát adott át. A magyar repülőorvosok a légierő és a honi légvédelem megóvásával foglalkoztak egy lehetséges atomháború esetén. Ezenkívül a repülő alkalmasság elbírálásának elvei és vizsgálati módszerei, a start-orvosi pszichológiai és fizikai vizsgálatok, a mérnök-műszaki állomány kiválogatásának elvei szerepeltek a kutatási témák között.

1967-ben Dr. Echter Tibor orvos ezredes vendégül látta Budapesten Borisz Boriszovics Jegorov űrhajóst, aki 1964-ben a világon először jutott ki orvosként a világűrbe.

1968. június 24-28. között a Repülőorvosi Szakosztály Kecskeméten megrendezte a Varsói Szerződés tagállamainak IX. Repülőorvosi Konferenciáját. Magyar részről több előadás hangzott el. A különböző klinikai és pszicho-fiziológiai vizsgálati metodikák, élettani teljesítmény vizsgálatok, start vizsgálatok, a repülőmérnök-műszaki szakemberek kiválogatása, a repülőesemények pszichológiai hatása, a személyiség vizsgálatok, az intelligencia vizsgálatok, a repülés közbeni élettani paraméterek rögzítése céljából végzett telemetriás vizsgálatok Medicor műszerekkel, a táplálkozási és repülési tényezők hatásának vizsgálata, az ér-, és szívkárosító diéta hatása kísérleti állatoknál, a zaj és vibráció hatása a vérnyomásra és a gyomornedv elválasztásra kísérleti állatoknál, a repülőesemények pszichés okinak feltárása, és a személyi tényezők szerepe a repülő események létrejöttében, valamint a repülőhajózó alkalmasság elbírálásának kérdései szerepeltek a konferencián.

Dr. Echter Tibor orvos ezredes, az Országos Légvédelmi Parancsnokság főorvosa 1969-ben Várnában, a VSZ Repülő- és Űrorvosi Konferenciáján beszámolt a magyar tudományos kutatások eredményeiről.

Balról jobbra: Dr. Gelencsér Ferenc orvos százados (később ezredes), Dr. Bodó György orvos alezredes (később ezredes), Dr. Vadász Gyula orvos alezredes, Dr. Sándor László orvos alezredes (később ezredes) és Dr. Echter Tibor orvos ezredes a várnai konferencián.

Az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetben az 1970-es években megindultak a sugárbiológiai kutatások.

1971. május 5-én és 6-án a „Szovjet űrkutatás napjai” rendezvénysorozaton, és annak megszervezésében is Dr. Echter Tibor orvos ezredes tevékeny részt vállalt. „Ember a világűrben” címmel előadást is tartott.

1971. december 8-án tartották a Repülőorvosi Szakosztály éves beszámoló ülését, amelyen az 1970-71. évi orvosbiológiai kutatásokról számoltak be. Laboratóriumi vizsgálóeljárások kidolgozása a pilóták érelmeszesedésének (atherosclerosis) kimutatására, komplex vizsgáló módszerek a szív-érrendszer (cardio-vascularis rendszer) zavarainak korai kimutatására, elektrofiziológiai vizsgáló módszerek a szív koszorúér elmeszesedés (coronaria sclerosis) korai kimutatására, az oxigén ellátottság (hypoxia és hyperoxia) hatása az érelemszesedés kifejlődésére, szénhidrát- és zsír terhelés hatása a kedvezőtlen zsíranyagcseréjű (hyperlipidemiás) hajózók vércukor és vérzsír (lipid) értékeire, repülési tényezők hatása a gyomor és bél működésére (motilitására), oxigénéhség (hypoxia) hatása a serum fehérjékre és a lipoid frakciókra, újabb laboratóriumi vizsgálóeljárások kidolgozása a hajózók alkalmassági vizsgálatában, komplex módszerek alkalmazása a hajózók szív- és légző (cardio-respiratoricus) rendszerének vizsgálatában - voltak a kutatási témák.

Aranysas 2014. február