Az űrkutatás katonai vonatkozásai

A hidegháború éveiben minden űrkutató nyilván volt tartva, azok is, akik nem tudtak róla.

Megtörtént egyszer, hogy a magyar delegáció egyik tagja éppen nem rendelkezett a Moszkva melletti kalinyingrádi Űrrepüléseket Irányító Központba (CUP) szóló érvényes belépővel. Ugyanis korábban nem tervezték beléptetését a CUP-ba. Egyenesen Bajkonurból érkezett és a hivatalos delegáció gépkocsi konvojával akadálytalanul jutott be az épületbe. Az űrkomplexumot felügyelő szovjet elhárítás azonban hamarosan észlelte az „anomáliát" és igazoltatták, majd felszólították, hogy kövesse őket, mert tisztázni akarják a helyzetet. Emberünk megsértődve kiabálni kezdett, hogy ő szolgálatban van, hivatalos tagja a delegációnak, és fennhangon hangoztatta, hogy nem szórakozni jött ide. Kezdett kényelmetlenné válni a helyzet, már több űrhajós is összegyűlt a folyosón megnézni, hogy mi ez a szokatlan patália. Miért kiabál a baráti Magyar Népköztársaság állampolgára az űrkutatás egyik szentélyében? A hangoskodásnak csak az vetett véget, hogy hamarosan megérkezett az elhárítás egy újabb munkatársa, aki azzal oldotta meg az „anomáliát", hogy átnyújtott egy érvényes belépőt, és elnézést kért a történtekért. Vagyis úgy kapott igazolványt a magyar delegátus, hogy adatait fel sem vették, nem is regisztrálták. Mindent tudtak róla.

Azóta nagyot fordult a világ, számos, egykor "szigorúan titkos" dokumentum titkosságát szüntették meg, ezért ezek ma már szabadon hozzáférhetők, kutathatók, és közreadhatók. A hiteles, eredeti dokumentumok napvilágra kerülésével jelentősen megváltoztak az űrkutatás történetével kapcsolatos ismereteink.

A XX. század a repülés és űrrepülés évszázada volt. Ebben az évszázadban alakult ki a repülőorvostan is, és alakult át repülő- és űrorvostanná (Aviation and Space Medicine, Aвиационная и космическая медицина).

Az űrkutatás története szorosan összefonódik a katonai repülés- és űrrepülés történetével. Már az első világháborúban is alkalmazták a repülést katonai célokra. Az 1920-as, és 30-as években megfogalmazódott, hogy a légi fölény kivívásának döntő szerepe van a szárazföldi hadműveletek sikeres megvívásában. "Aki uralja a légteret, az uralja a szárazföldet is" - fogalmazódott meg egy elv. A repülés a hatalom megszerzésének eszköze lett. A nagyhatalmak erőforrásaik jelentős részét a repülés fejlesztésébe fektették. Új típusú támadó és védelmi fegyverrendszerek alakultak ki (bombázó-repülés, vadász-repülés, felderítő-repülés, légelhárítás).

A második világháborúban merült fel az igény a rakéta fegyverek kifejlesztésére, és alkalmazására. Németországnak olyan fegyverre volt szüksége, amelynek segítségével Angliára, és az Egyesült Államokra nagy távolságból is képes légicsapást mérni, ezért felkarolták, és finanszírozták a rakéta kutatásokat, és kifejlesztették a náci "csodafegyvereket". Ezek során létrejöttek a támadó és védelmi rakéta fegyverrendszerek.

A világ első ballisztikus rakétája, a német A-4-es (más néven a robbanótöltettel ellátott V-2-es rakétafegyver) ellen akkoriban nem volt hagyományos eszközökkel megteremthető védelem. A világ védtelen volt a ballisztikus rakéta támadások ellen. Ezt felismerve a szövetséges hatalmak a második világháború végén titokban elkeseredett küzdelmet folytattak egymás ellen is a rakétafegyverek és a megszállt területeken dolgozó szakemberek megszerzéséért. Elkerülve az előretörő Vörös Hadsereget, a német szakemberek egy része az amerikaiaknak adta meg magát. Így kerültek hadifogságba a náci rakétaipar legfontosabb emberei: Wehrner von Braun, Arthur Rudolf, és Walter Robert Dornberger, sok más rakéta szakember (köztük repülő- és űrorvosok is) társaságában. Nordhausent az amerikai csapatok foglalták el, és ezzel nagy értékű hadizsákmányra tettek szert. 100 db legyártott, teljes értékű V-2-es rakétát, hatalmas mennyiségű V-1-es repülő bombát, sok alkatrészt és félkész terméket, és számtalan tervrajzot, gyártási dokumentációt zsákmányoltak. Az angoloknak a csodafegyverek megszerzéséért vívott titkos küzdelemben, az Operation Backfire fedőnevű akció során csak kisebb hadizsákmány jutott.

A Szovjetunió is megtett mindent a német csodafegyverek megszerzése érdekében. Külön parancsnokságot állított fel, amelynek feladata a náci fegyverek, hadiüzemek zsákmányolása, tudósok, szakemberek összegyűjtése volt. Berlinben ebben az időben egy Tyumin nevű tábornok fogadta, és a megfelelő intézetekbe irányította a feladat végrehajtására Moszkvából küldött szakembereket. Tudni való ugyanis, hogy nem csak rakétások, hanem a tudomány minden területéről érkeztek azok a szovjet szakemberek, akik a hadisarc fejében átvették, a Szovjetunióba internálták a német és más megszállt területek szakembereit, és szállították át gyáraikat, gépeiket, tervrajzaikat és felszereléseiket (köztük a magyarokat is).

Ma már ismeretes, hogy mind az Egyesült Államok, és mind a Szovjetunió a német és a megszállt területek űrkutatási eredményeit felhasználva kezdett saját rakétafegyvereinek kifejlesztésébe és saját űrkutatási hadiipari komplexuma kiépítésébe. Az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak is szüksége volt a megszállt területeken dolgozó szakemberekre. A magyar szakemberek egy része nyugatra került, ahol a titkos amerikai (és NATO) űrkutatásban vettek részt, másik része pedig Magyarországon maradt, így a szovjet (és a Varsói Szerződés) űrkutatásának részese lett. A nagyhatalmak között kibontakozó hidegháborúban tehát mindkét oldalon dolgoztak magyarok is.

A második világháború után csak két állam, az USA és a Szovjetunió volt képes teljes erőbedobással az új típusú fegyverrendszer, a rakétatechnika fejlesztésével foglalkozni. A világrendszerek közé vasfüggöny ereszkedett, így a Szovjetunió totális államszervezete a hidegháború kezdetétől fogva kénytelen volt megszakítani kapcsolatait a nyugati, és főleg az amerikai tudománnyal. A keletieknek maguknak kellett előállítani mindent, még azt is, ami már hozzáférhető volt nyugaton. Nyugat egy listát állított össze azokról a fejlett technológiát képviselő anyagokról és eszközökről, amelyeket eladását megtiltotta a Szovjetunió részére. Az úgynevezett Cocom lista nehezítette a fejlett technológia átvételét. A szovjeteknek ennek ellenére sikerült mindent beszerezni, vagy előállítani, nem is rosszabbat, sőt néha jobbat is. Olyan tudományos-ipari bázist hoztak létre, aminek alapján a szovjet kozmonautika is viharos fejlődésnek indult. Több, mint százezer ember dolgozott akkoriban ezen a területen.

A hidegháború nem követelt milliós véráldozatot, de a titkos tervezőirodákban, ipari komplexumokban éppen olyan megfeszített, az emberek hősiességére apelláló munka folyt, mint a háború idején a hadiüzemekben. Egy generáció áldozta „öntudatosan” életét a cél érdekében, ami az utókor ítélőszéke előtt ma már devalválódni látszik. A korabeli tudományos – technikai elit abszolút mértékben hitt az új fegyver rendszerek (köztük a tömegpusztító fegyverek) kifejlesztésének szükségességében, még akkor is, ha átélték a sztálinizmus minden borzalmát és ellentmondásosságát. A háborúban világos volt, hogy a hadiipari teljesítménynek a fasiszta Németország teljesítményét kell felülmúlnia, de a hidegháború kezdeti éveiben nem volt világos kit is kell felülmúlni. Sztálinnak és környezetének jól jött a hidegháborús politika a fegyverkezési hajsza fenntartására és a másként gondolkodók likvidálására. Mindez igaz volt Amerikára is. A nagyhatalmak felépítették és fenntartották a tudomány és az ipar militarizálását, nem számított a ráfordított erőforrás mennyisége sem.

A szovjet rakétások különleges rendeltetésű brigádja tanulmányozta 1946-ban Németországban a rakétafegyvereket, és készítette elő a szakemberek internálását és a gyárak Szovjetunióba való áttelepítését. A fényképen A. F. Tvereckíj, M. Sz. Rjazanszkíj, Sz. P. Koroljov, B. E. Csertok, N. A. Piljugin, Ju. A. Pobedohoszcev ismerhető fel.

A titkos hadiipari üzemekben, tervező irodákban, laboratóriumokban, és a rakéta kísérleti telepeken - éppen úgy, mint nyugaton - a szovjet birodalomban is a teljes kutató-fejlesztő szakember gárda az atombomba, a rakétatechnika, és a rádiólokáció megteremtésén dolgozott. A hadiipari fejlesztés azonban sokszor konfliktusokkal volt terhes. Éles ellentmondások bontakoztak ki a különböző tudományos technikai koncepciók között. Elkeseredett harc zajlott a különböző prioritásokért. A Szovjetunióban például a tervező irodák vezetői szembekerültek egymással. A szovjet rakéta-konstruktőrők Glusko, Mikojan, Lezinovszkíj, Misin, Tupoljev, Koroljov és mások egymás ellen is harcoltak elképzeléseik megvalósításáért.

Az Egyesült Államok és szövetségesei sem kisebb (olykor kíméletlen) erőfeszítéseket tettek az űrkutatási hadiipari komplexum megteremtéséért, a szakemberek megszerzésért, és az űrverseny megnyerésével a világhatalmi pozíció megszerzéséért.

A megfeszített munka mindkét oldalon a titkos szolgálatok harcát is jelentette. Soha nem látott fejlődésnek indult a hírszerző tevékenység és a kémelhárítás. A nagyhatalmak között folyó titkos háború az űrversenyben kiterjedt a tudományos életre is. A Szovjetunióban például az űrkutatás szakembereit titkosították, fényképük nem jelenhetett meg, és nevük is tabu volt. Koroljovot még maguk között sem nevezhették meg, csak Főkonstruktőrnek hívták. A vezető szovjet repülő- és űrorvosokat pedig álnév használatára kötelezték. Munkám során magam is jól ismertem személyesen ezeket a szovjet szakembereket. A moszkvai repülőorvosi intézetből például A. M. Genyin álneve A. M. Galkin volt. A tudományos életben O. G. Gazenkó - O. G. Gorlov nevet használhatta, és így tovább A. P. Kotovszkaja - A. P. Kotova, I. I. Kaszjan - I. I. Koszov, A. V. Pokrovszkíj - A. V. Petrov, A. D. Szerjapin - A. D. Szerov, V. I. Jazdovszkíj - V. I. Jakovlev, E. M. Juganov - E. M. Jugov álnéven szerepelt.

A nyugati hírszerzés félrevezetésére néha - ma már megmosolyogni való - eszközöket is bevetettek, még a kísérleti kutyák is kaptak álneveket. Az 1950-es években az emberi űrrepülés megteremtéséhez ugyanis nyugaton és keleten egyaránt, rakétákon indított űrkapszulákban állatkísérleteket végeztek. Az amerikaiak főleg majmokon, a szovjetek pedig főleg kutyákon tanulmányozták az űrrepülés kedvezőtlen hatásait, és azok kivédésére szolgáló eszközöket, valamint eljárásokat. Minden információ aranyat ért, az is, hogy például egy kutya hányszor repült, milyen elváltozásokat szenvedett el, és hogyan zajlott a repülés utáni rehabilitációja. Annak érdekében, hogy az ellenséges hírszerzés ne tudja követni az űrkutyák állapotát, gyakran átnevezték a kutyákat. Még ma is csak a beavatottak tudnak eligazodni az űrkutya-kísérletek dzsungelében. Például Otvazsnaja és Zsemcsuznaja nevű űrkutyák 1959-ben egy R-2A jelű rakétán repültek. Otvazsnajának ez volt különböző neveken a negyedik űrrepülése, Zsemcsuznajának pedig a második. Korábban Sznyezsinkának hívták, 1960-ban pedig Zsulka néven is repült.

Mindkét oldalnak szüksége volt az ellenfél által elért legfrissebb információkra. A titkos szolgálatok csatornáin az információk és dezinformációk áradata indult el. Csak nagyon kevesen tudhattak a titkos űrkutatásról, igyekeztek minimalizálni a résztvevők számát. A titkos szolgálatok klasszikus szabályai szerint ("amiről nem tud, arról nem beszél"), az űrkutatásban résztvevők csak a rájuk vonatkozó mértékben voltak informálva. Egymás tevékenységéről csak annyit tudhattak, amennyire informálták őket. Így gyakran előfordult, hogy egymás mellett, azonos témán dolgozó kutatók sem tudhatták kollégájuk információs szintjét.

A magyar űrrepülés széles nyilvánosság elé tárt tudományos programjának összeállítói például nem tudhatták, hogy az általuk felkeresett magyar kutatóhelyeknek már évek óta államközi szerződésekben rögzített és teljesített űrkutatási feladatai voltak. A felkért kutatóhelyek jó előre tudták, hogy őket "fel fogják kérni", és a magyar űrrepülés során milyen kutatómunkát fognak róluk a nyilvánosság elé tárni.

Ma is rendszeresen indulnak titkos katonai missziók a világűrbe, és feszített tempóban ma is folyik a nagyhatalmak titkos űrtevékenysége a totális és globális prioritások megszerzéséért. Például az amerikai X-37B űrrepülőgép jelenleg a legfejlettebb ismert űrtechnológiát képviseli. Képes akár 15 hónapos űrbevetésre is, pályáját repülés közben változtatni tudja, illetőleg autonóm módon bárhol le tud szállni. Két példányának rendszerbeállítását követően számos küldetés végrehajtására - felderítésre, műholdak kiszolgálására, javítására és visszaszállítására - használták már a világűrben. Sikeres katonai repüléseket hajtott végre a közel keleti hadszíntereken, és bevetették a kínai űrállomás felderítésére is. A Tienkung-1 (Mennyei Palota) űrállomásra dokkoló Szencsou-9 űrhajó háromfős kínai személyzetének ténykedésének idején az amerikai X-37B jelű titkos katonai űrhajó azonos pályán haladt, és közel-felderítésben figyelte a kínaiak minden ténykedését.

Az újabb világűr nagyhatalmak színpadra lépésével a napjainkban folyó titkos űrverseny egyre kiélezettebbé válik. Kevesen tudják például, hogy az igencsak fejlett indiai űrprogramban magyarok is részt vesznek. Az indiaiak sikereit jelzi, hogy a szovjet, amerikai, kínai és japán Hold-szonda után az indiai volt az ötödik, amelyik sikeres repülést hajtott végre a Holdra. Az űrversenyben való részvétel az ismert legmagasabb tudományos színvonalat jelenti, itt azonnal érvényesül "aki kimarad, az lemarad" elv.

Új jelenség a nemzeti kormányok ellenőrzése felett álló multinacionális, "civil" szerveződések, az úgynevezett "befektetők" bekapcsolódása és részvétele az űrversenyben. Pédául a PayPal egyik vezetőjeként ismert Elon Musk alapította SpaceX (Space Exploration Technologies) egy kaliforniai Hawthorne-ben található űrkutatási vállalat. A cég a Falkon típusú rakétákat, valamint a Dragon űrhajót fejlesztette ki. Ez az első magáncég által épített űrhajó, amely a nemzetközi űrállomáshoz (ISS) is csatlakozott. Terveik között szerepel egy ember nélküli küldetés a Marsra. A Dragon Falcon Heavy rakéta pedig képes lesz embert szállító űrhajót küldeni Hold körüli pályára, vagy akár módosított Dragon űrhajót Mars-pályára.

A kaliforniai céget hamarosan újabb magáncég is követte, és az Orbital Sciences vállalat Cygnus nevű űrkapszulája már meg is tette első próbaútját az ISS-hez. Sok más cég – többek között a Blue Origin, a Sierra Nevada és a Boeing – is fejleszti saját, emberek szállítására is alkalmas űrhajóját.

A szinte korlátlan erőforrások birtokában az űrkutatás olyan soha nem látott tempójú fejlődésen megy napjainkban keresztül, amely a hatalmi státuszok megszerzésén túl nem kevés tudományos érvényű eredményt is hoz. A katonai és gazdasági hatalom megszerzésének érdekében folytatott globális űrrepülési, és űraktivitási kényszer generálja, és finanszírozza napjainkban az űrkutatást. Biztosak lehetünk abban, hogy ma is megszületnek az űrkutatás titkos dokumentumai, és csak idő kérdése mikor ismerhetjük meg őket.

Aranysas 2014. január