Remes Jenő Ede Ágoston MÁV mérnök főtanácsos életrajza

1914. július 30-án született Rákospalotán. Vasutas családban nőtt fel, édesapja MÁV főintézőként ment nyugdíjba. Kilencen voltak testvérek, de csak öten élték meg a felnőttkort, négy testvére fiatalon, betegség következtében elhunyt. 1932-ben érettségizett a Szent István Reálgimnáziumban Budapesten.

A M. Kir. Államvasutakhoz jelentkezett, és 1935. október 12-én állt munkába Kötegyán állomáson. 1936-ban vasúti tisztképző tanfolyamot végzett, majd Kétegyházán, Lökösházán, és Békéscsabán teljesített szolgálatot.

1937-ben megnősült, feleségével, Szalay Arankával három gyermeket neveltek fel (Veronika 1938, Péter 1941 és Sándor 1945).

1941-ben magyar királyi államvasúti főtiszti kinevezést kapott, és áthelyezték Óbecse állomásra. 1944 nyarán kivezényelték frontra. A háború végeztével leszerelt és hazatért Rákospalotára. 1945. júniusában jelentkezett szolgálattételre a Budapest-déli üzletvezetőségen. Augusztusban az igazoló bizottság igazoltnak minősítette, és így munkába állhatott a Budapest-nyugati pu. állományában. Innen 1946 júniusában áthelyezték a szegedi üzletvezetőség forgalmi és kereskedelmi /III./ osztályába, és megbízták a szentesi vonalfőnökség vezetésével. Családjával Szentesre költözött, ahol 1947-ben intézővé nevezték ki.

1949-ben ismét áthelyezték a Szegedi Igazgatóság forgalmi /III./ osztály létszámába, és kinevezték főintézővé. 1953-ban a forgalom biztonságát ellenőrző osztály létszámába került. 1955-ben forgalmi főelőadó beosztásában kinevezték felügyelővé. 1960-ban az igazgatóság forgalmi és kereskedelmi osztályának összevonása következtében a szegedi Vasútigazgatóság III. forgalmi- és kereskedelmi osztályának létszámába került. 1963-tól a Megyei Szállítási Bizottság tagja volt.

Munka mellet 1964-ben kezdhetett hozzá felsőfokú képesítése megszerzéséhez. Felsőfokú Vasútforgalmi Technikum Levelező Tagozatán a Forgalmi – kereskedelmi szakon kitüntetéses oklevelet kapott. Okleveles szaktechnikusi, majd üzemmérnöki képesítést szerzett. „Kocsi kiegyenlítés jelenlegi rendszerének elemzése, javaslat gazdaságosabb kocsi kiegyenlítési rendszer bevezetésére Szeged Igazgatóság területén” című szakdolgozatát sikeresen megvédte, és 1973-ban üzemmérnöki oklevelet kapott.

1968-ban főtanácsossá minősítették, és áthelyezték a Vasútigazgatóság I. Igazgatási és Jogi Osztálya létszámába, ahol az új közlekedési koncepció kialakításában vett részt.

1973-ban kapta meg mérnök főtanácsosi minősítését. 1976-ban a Vasútigazgatóság Üzemszervezési és Döntés előkészítő Önálló Csoport létszámába osztották be.

Oktatói tevékenységet folytatott, az 1950-es évek végétől éveken keresztül előadó volt a Forgalmi és Kereskedelmi Tanfolyamokon.

Munkája elismeréseként számos kitüntetésben és elismerésben részesült. Többek között kétszeres Kiváló Dolgozó, Kiválós Vasutas, Érdemes vasutas és az Arany Törzsgárda Jelvény birtokosa volt.

Katonai vasúti szállítási ismereteit kamatoztatva tartalékos tiszti tanfolyamokon oktatott, eredményes tevékenységéért 1965-ben soron kívül tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1968-tól kezdve az MHSZ MÁV Igazgatósága tartalékos klubjának titkári teendőit látta el.

Tudományos munkát is végzett. 1976-ban, a Közlekedéstudományi Egyesületben kitüntetést kapott kiemelkedő tudományos tevékenységéért. A „Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyék közlekedéspolitikai jellemzőinek feltárása, a vasútközlekedési feladatok és azok fejlesztésének kiemelt szempontjai” című dolgozatáért az Egyesületi jelvény Arany fokozatát kapta meg. Tudományos kutatómunkájának eredményeit két könyvben foglalta össze. A „100 éves a MÁV Szegedi Igazgatóság”, valamint a „Magyar Államvasúti közlekedés kialakulása és fejlődésének története a MÁV Szegedi Igazgatóság egykori és jelenlegi működési területein” című könyvei magán kiadásban jelentek meg.

1976-ban vonult nyugdíjba. 1987-ben a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézettől 50 éves Aranyoklevelet kapott. 1997. szeptember 2-án hunyt el.